A két erdőrezervátum azonban olyan veszélyeztetett fajok otthona, mint a maláj tigris és a maláj tapír, melyek az 1972-es Vadvédelmi Törvény teljes oltalma alatt állnak, valamint az ázsiai elefánt és a fokozottan védett szumátrai orrszarvú. A fakitermeléssel azonban ezek a fajok veszélybe kerültek.
Műholdas felvételek szerint a vízgyűjtőterületen a fakitermelési útvonalakat úgy hozták létre, hogy a vonatkozó jogszabályokat és a környezeti hatástanulmányt is teljesen figyelmen kívül hagyták.
A fakitermelések miatt az itt élő elefántok mintegy 30 %-a a közeli ültetvényeken kénytelen táplálkozni. Ez az ember-elefánt konfliktusok számának megszaporodásához vezetett, ami a farmereknek a terményük elpusztítása miatti bevételkiesést és tulajdonaik megrongálását jelenti.
Az erdőirtás következtében várhatóan nagymértékű erózió is kialakul, amely a folyóvíz minőségének csökkenéséhez vezethet. Egy csak Malajziában élő pontyféle, a kelah populációja várhatóan nagymértékben csökkenni fog. Ez nemcsak a környezetre lesz hatással, hanem az ökoturizmusra és az ebből származó bevételekre is, mivel nagyon sokan csak azért jönnek ide, hogy vadon megfigyelhessék a kelah-ot.
A WWF álláspontja szerint a veszélyeztetett fajoknak otthont adó erdőrezervátumokat védett erdőként kell kezelni. Itt egyáltalán nem lenne szabad fakitermelést, vagy erdőirtást végezni.
